Budai Nagy Antal Gimnázium
Határtalanul kirándulás Délvidékre
2025. március 24-28.
1. nap
Reggel 7:20-kor indultunk Szerbiába, a Történelmi Magyarország Délvidék régiójába. Pár óra múlva átértünk a a szerb határon, ahol megismertük a honismereti vezetőnket Faragó Zoltánt.
Az első megállónk a Palicsi tó volt, ahol megtekintettük a tó környékét, a szecessziós fürdővárosi pavilonokat épülete ket.
A következő megállónk a palicsi állatkertben volt, ahol sok érdekes állatot láthattunk. Szakadt az eső, de ennek ellenére nagyon élvezhető volt.
Ezután elmentünk Szabadka városházához, ahol pénzt válthattunk, és megkóstolhattuk a helyi ételeket. Házi feladat volt megkeresni a városházán az ellopott, levert magyar címer helyét. Itt megnéztük még a kaptárházat és számos szecessziós stílusban készült épületeket, mint a mézeskalácsházat.
A nap végére nagyon el voltunk fáradva, ezért mentünk is a szállásra, ami Tóthfalun volt, a honvezetőnk falujában. A szálláson kipakoltunk és mentünk is vacsorázni.
%20logo.jpg)
2. nap
A keddi napon 8-kor indultunk el a szálásról Zentára. Megtekintettük a szecessziós stílusban épült városházát kívülről-belülről. Az 50 méter magas tornyába felkapaszkodva először megnéztünk egy mini filmet az 1697-es zentai csatáról, melyben Savoyai Jenő vezényletével a keresztény seregek döntő győzelmet arattak az Oszmán Birodalom csapatai felett. A torony tetejéről megcsodálhattuk a Tisza ártéri síkját. Ezután a buszunk felé vettük az irányt, hogy felkeressünk egy magyar iskolát. Itt az igazgató körbevezetett bennünket és különféle sportokon keresztül közelebb kerülhettünk az ottani magyar tanulókhoz, barátságokat kötöttünk.
Utunk ezután a József-csatornához vezetett, a Türr István 1848-as katonatiszt nevét viselő zsiliphez. Nagyon szép hely volt, szép zöld mezővel, bokrokkal. Mindenki kiült a zsilip szélére, körbe ültünk, és ott ebédeltünk, beszélgettünk. Szép és nyugodt hely volt, nagyon jól lehetett hallani a víz csobogását. Miután mindenki eleget nézelődött indultunk is tovább a következő helyszínre, az Óbecsén található Than-házba, ami a magyar csodák palotájának mini változatának felel meg. Játékosan ismerkedhettünk meg a fizikai jelenségekkel, sok mindent ki lehetett próbálni. Az egyik kedvencünk az volt, amikor volt 3 útvonal (pálya), aminek a végén volt egy-egy kis fém golyó, és ki kellett találni, hogy melyik útvonal gyorsítja fel kellőképpen a golyót, hogy elsőként érjen célba. Egyszerre elindítottuk a golyókat, majd figyeltük melyik pálya lesz a nyerő.
Azt gondolnánk, hogy ez már elég esemény egy napra, pedig még korántsem. Óbecséről Törökbecsére látogattunk, ahol az aradi vértanúra, gróf Leiningen-Westerburg Károlyra emlékeztünk, aki felesége révén lett törökbecsei nagybirtokos. Szobránál elhelyeztük koszorúnkat.
Miután a kedves ifjú barátaimmal visszatértünk Tótfaluba, megnéztük annak templomát, fafaragványokat majd megkoszorúztunk egy turul szobrot. Ezek után megtekintettük a mini Magyarországot és a csodaszép naplementét. Ezek után kicsit pihentünk, átöltöztünk száraz ruhába és elvégezte a dupla betűs folyó ügyeit mielőtt mentünk vacsorázni, majd lehetőségünk adódott a szuvenír vásárlására. Az est folyamán megismerkedhettünk az helyi tanulókkal.
3. nap
A harmadik napunkon Újvidékre mentünk, amelyhez mára hozzácsatolták a történelmi Magyarország második legnagyobb erődjét Péterváradot. Ezen a helyen is raboskodott Rózsa Sándor. Itt meglátogattuk a kazamatarendszert, ahol a védő katonák életébe kaphattunk bepillantást. Megismertük a péterváradi csata történetét, amely havas boldogasszony napjára esett.
A múzeumi látogatás után sétáltunk és megnéztük a kilátást a városra, na meg az óratorony felújítását. Itt árultak lakatot és sokan vettek is, ezért mi sem maradhattunk ki belőle. Az ebédet is itt fogyasztottuk el.
Újvidéken megnéztük a zsolnai tetős Mária neve templomot, a szerb püspöki palotát és a pravoszláv templomot.
Ezután továbbmentünk Nándorfehérvárra (Belgrádba), ahol megkoszorúztuk a nándorfehérvári diadal emlékművét, tisztelegtünk Hunyadi és Kapisztrán nagysága előtt. De még előtte megnéztük a Milleniumi emlékmű tornyát, és a Zimonyi vár maradványait is. Ezen a helyszínen halt meg a nagy hadvezér pestisben.
Ezt az éjszakát Székelykevén töltöttük.
4. nap
A rendületlen esőnek köszönhetően sajnos a hajós programunk meghiúsult, ezért helyette azonban a középkor Szerbia fővárosának számító Szendrőd várában tölthettünk egy kellemes másfél órát, a középkori várépítészetet tanulmányozva.
Versec
Ezután a Delibláti-homokpusztát érintve felkerestük Versec városát. A települést a 15. században tűnt fel okiratokban. A középkorban volt itt egy erődítmény, melyet Érdsomlyónak vagy Érsomlyónak neveztek. Az a Déli-Kárpátok egyik utolsó nyugati tagján épült, ahonnan remek kilátás nyílt az Alföld végtelen síkságára. Versec annak ellenére, hogy egy kis város, nagyon hangulatos, és gyönyörű macskaköves főtere van, melyet Szabadság térnek hívnak, ahol gyakran rendeznek eseményeket, fesztiválokat. A város közül mi Szent Gellért Katolikus Templomot látogattuk meg, melyet Schulek Frigyes tervezett és 1860-1863 között épült neogótikus templom stílusban. A Vajdaság legnagyobb temploma, ami gyakran ad otthont koncerteknek.
Versec nem csak boráról híres, hanem Herczeg Ferenc szülőházáról is. Ez egy piros épület volt és mellette volt nagy írónk emléktáblája is. Ő 1863-ban született szeptember 22-én és 1954-ben halt meg február 24-én Budapesten. Híres művei közé tartozik Az élet kapuja és a Pogányok. Munkája írásból, színműírásból és politikából állt.
Óbecsei szállásunk felé indulva még útba ejtettük Eleméren a római katolikus templomot, melyet az Aradon kivégzett honvéd tábornok Kiss Ernő építtetett. Megérkezésünkkor első dolgunk volt a templom meglátogatása. Maga a templom nem volt túl nagy, sem túl díszes. volt, de attól függetlenül nagyon káprázatos látványt nyújtott. Egy kedves idős hölgy mesélt a templomról, az ott működő maroknyi magyar közösségről. A 2 főből álló koszorúzó bizottság megkoszorúzta a templom mellet található műemléket. ezután lementünk az eltemplomba, ahol leróhattuk kegyeletünket Kiss Ernő és a családja előtt.
5. nap
A kirándulás ötödik napja felettébb rövid volt, mert az esőzések miatt teljesen átáztak a földek, így a buszunkkal nem tudtuk megközelíteni az Apró tanyát a világbajnok kuvaszokkal. A traktoros túrát is át kellett gondolnunk, mert már bőrig áztunk és addigra mindenki elfáradt tehát ez nem okozott problémát, hogy ha kihagyjuk.
Azért még elbuszoztunk Adára, ahol tiszteletünket tettük a Damjanich János emlékműnél, és Szarvas Gábor, a magyar nyelvművelés egyik megteremtőjének mellszobránál.
Adán megnéztük még a drótos templomot, amely a furcsa tornya miatt kapta a nevét.
Még mielőtt elindultunk volna a határ felé, azért még mentünk egy órácskát a Tiszán egy túrista hajóval megkerülve a Majom-szigetet, majd utána be is vásárolhattunk egy bevásárlóközpontban, hála a jó égnek. Ezen programok után már mentünk is hazafelé, tele honvággyal és azért büszkeséggel is, hogy részesei lehettünk ennek az öt napos Délvidéki túrának!
