2022. december 5.
Erasmus akkreditációs program keretében Éll Ninettával abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy öt napot Prágában tölthetünk a Duhovka Gimnáziumban, ami egy Montessori elveket követő magánintézmény, nem messze a Moldva partjától és a történelmi belvárostól.
Álmos és szürke hétfőre ébredtünk a vasárnapi hét órás vonatút után. A szürkeség leple nem is hagyta el Prága egét a nap folyamán. Ennek ellenére jó kedvvel és várakozással érkeztünk a rózsaszínre festett patinás épületbe, ami egyaránt viselte magán a XIX. század végi klasszicista építészet és a modernitás jegyeit. Rengeteg falfestmény díszíti az egyébként hófehérre meszelt folyosókat, olykor még a természettudományos laboratóriumok falát is. A folyosókon kanapék, számítógéppel felszerelt asztalok és elegáns, félkör alakú, csoportmunkára alkalmas térrészek váltakoznak. Kellemes, inspiráló környezetben tanulhatnak a nyolcosztályos gimnázium diákjai.
Vendéglátónk, Jana – akit egy Erasmus továbbképzésen ismert meg Éll Ninetta, - már az első napon bizonyította, hogy remek házigazda és a Montessori-pedagógia szakavatott ismerője, noha ebben az intézményben csak két éve dolgozik. Miután megérkeztünk Jana finom kávéval kínált minket, ami egy elegáns tárgyalóban található kávéfőző pultnál készült, melyet minden tanár díjmentesen használhat.
Itt kell megjegyeznünk, hogy ez a jólét annak köszönhető, hogy a tanulóknak évi
200 000 Cseh korona tandíjat kell fizetniük, ami nem kevés, de vannak ennél jóval drágább magániskolák is Prágában. Amikor ennyire eltérő feltételek között működik egy intézmény felmerül a kérdés, hogy mit tudunk hasznosítani az alulfinanszírozott, kizsigerelt intézményünkben?
A választ szerintem mindenkinek magának kell megadnia, ezért szeretném megosztani az első napi tapasztalatainkat, s arra szeretném kérni az olvasókat, hogy segítsenek kérdezni, írják meg, hogy mire kíváncsiak!
Hétfőn két órába volt lehetőségünk betekinteni, egy ötödikes biológia órát és egy tizedikes angol irodalomórát néztünk meg.
Minden tanteremben egységes a berendezés. A Montessori elvek legfontosabb eleme, hogy a tanulók tanuljanak meg felelősséget vállalni a saját tanulási folyamataikért és az ahhoz szükséges eszközökért is, meglátszik a termek elrendezésén is. A sarokban összecsavart Montessori szőnyegeket láttunk, mint kiderült, mindenkinek van sajátja, amit gyakran használnak is, ha nem a padban ülve akarnak dolgozni. Szembetűnő volt a tanulók öltözködése, lezser, szinte pizsama-szerű, nem hivalkodó ruhában és papucsban (!) ültek az órákon.
Minden teremben egy IKEA függönydamil szolgál a dekoráció elhelyezésére. Esztétikus és praktikus is egyszerre ez a megoldás, mivel nem kell újabb és újabb szegeket beverni a falba és könnyen cserélhető, aktualizálható a kihelyezett dekoráció.
Minden tantárgyhoz haladási portfólió készül, amelyben a diákok a kötelező és a vállalt feladataik teljesítését követik nyomon nagyon egyszerű módszerrel:; amivel elkészültek azt a cellát kiszínezik a táblázatban, így tudatosul az elvégzett és az előttük álló feladatok mennyisége. Különféle feladattípusok közül kell választaniuk, amely eltérő nehézségű tevékenységekből áll össze.
Nagy figyelmet fordítanak a tantárgyközi projektekre. Számomra a legérdekesebb, Jana, a művésztanár által szervezett generációs olvasmányélményeket bemutató projekt volt. A diákok azt a feladatot kapták, hogy számoljanak be a saját, a szüleik és a nagyszüleik kedvenc olvasmányairól. Interjúkat kellett készíteniük a családtagokkal, meg kellett állapítaniuk, hogy miért válik egyik, vagy másik mű valaki kedvencévé. A projekt eredményeként sokan kedvet kaptak szüleik és nagyszüleik kedvenc olvasmányának elolvasásához is.
Az iskola könyvtára kicsinek számít a magyar átlaghoz képest, ugyanakkor nem találni az idő vasfogától vásott köteteket. Sok gazdagon illusztrált mű és nagypéldányszámú ifjúsági irodalom is található a szellős polcokon. Összeségében átlálható, jól kereshető állomány várja a tanulni és olvasni szándékozókat, vagy azokat, akik csak egy kis csendre vágynak az iskola forgatagában.
Az iskola ízléses kis belső udvarokkal nagy sportpályával és futósávokkal rendelkezik (minden testnevelés tanártól elnézést kérek, mert szinte biztos, hogy nem a megfelelő szakkifejezéseket használtam).
Az alagsorban találhatóak a laborok, a számítástechnika terem és a zeneterem is, ahol kis hangszigetelt fülkékben tudnak zongorát, gitározást gyakorolni a tanulók, és garantáltan nem zavarják egymást a felkészülésben. Számomra meglepő volt, hogy ottjártunkkor síri csendben figyeltek bennünket a diákok, lehet, hogy zeneelméleti tanulmányokat olvastak?
Saját színházterme is van a gimnáziumnak. Az ott tanító pedagógus az iskola diákjai számára ír darabokat. Vendéglátónk, Jana a művésztanár rendszeresen segíti a produkciók életre hívását.
Csak délután jutottunk be a művészeti terembe, mert egész nap foglalt volt. A hallgatók nemzetközi érettségi vizsgát tehetnek, ezért igényes portrékkal és alaktanulmányokkal volt teletűzdelve a más termekből már megismert damil. Jana megmutatta a saját kiállításán szerepeltetett apró pöttyökből felépített képeiből készült naptárát. Érezhető volt munkáin a belső harmónia, tetten érhető volt az alkotó ember és a az alkotó tanár diákokra kifejtett inspiráló hatása a kiállított munkákon is.
Végül, de nem utolsó sorban az angol irodalomóra tapasztalatait szeretném megosztani. A tanár úr, - aki indulhatna Tim Roth hasonmás versenyen - egy novellát olvastatott és elemeztetett meghatározott szempontok szerint a kilenc fős, B2-C1 szintű nyelvtudással rendelkező csoporttal. Tanulságos volt, hogy a diákok milyen alaposan követték az elemzési szempontokat. Három fős csoportokban készültek fel a novella együttes megbeszélésére, amit kis körben ülve folytatott le a csoport. Meglepő volt a tanulók gondolatainak mélysége. Látszott, hogy megérintette őket az olvasott mű, ami által megértették, hogy mit jelent a nyelv művészi kifejezőeszközként- való használata. Itt is láttunk portfóliót, de már elektronikus formában, ahol nagyon világosan le voltak fektetve az értékelés kritériumai, amit az angoltanár az írásos visszajelzéseiben is alkalmazott.
Összességében nagyon inspiráló tapasztalatban volt részünk. Azt szeretnénk, hogy a kollégák, vagy a diákok tegyék fel a kérdéseiket, így az otthonmaradottak is szinte valós idejű prágai élményben részesülhessenek.
Egyelőre csak a Vencel teret néztük meg, ahol minden alkalommal meg szoktam állni Jan Palac és Jan Zajic emléktáblájánál, akik elképesztő árat fizettek az elnyomó kommunista diktatúra elleni harcban 1969-ben.
Írta és a fotókat készítette: Pataki Marianna